Abdullah (1970. december 7. – ???)
Díjai: 1980-1984-ig minden versenyen nyert díjugratásban, bécsi világbajnokság, aranyérem (1983), Los Angelesi olimpián díjugratásban, csapatban aranyérem (1984), Berlini Világkupa, aranyérem (1985), Aacheni világbajnokság, csapatban arany- egyéniben ezüstérmes (1986)
Róla, szerepe: Szürke, 172 cm-s marmagasságú. Egyaránt jó military-ban, díjlovaglásban és díjugratásban is, de legtöbb díját díjugratásban szerezte meg. Lovasa Conrad Homfeld. 15 éves korában tenyészménként nyugdíjba vonult. Életet végéig több, mint 400 csikót nemzett, nem egyből bajnok lett.
Al Capone II (1988. március 20. – ???)
Díjai: Hét éven keresztül megnyerte a La Haye Jousselin-díjat. A 1993 óta minden évben megválasztják az év lovának.
Róla, szerepe: Telivér anyától és félvér csődőrtől származik, idomárja Bernard Secly volt. 12 évesen még ugyanúgy topon volt akadálylovaglásban, mint pályafutása kezdetén. A pej pályafutása alatt közel hárommillió dolláros nyereménnyel dicsekedik. 10. évében elreped az egyik végtagja, a következő évben mégis visszatér és kitűnően helytáll.
Arkle (1957. április 19. – 1970. május 31.
Díjai: 70 versenyen indult, ezekből harmincötöt megnyert, köztük számos nemes versenyt: Cheltanhami Arany-kupát, Ír Nemzeti Nagydíjat, VI. György akadálylovagló versenyt és többek között a Henessyt.
Róla, szerepe: Rajongói imádták őt, patkói igen magas összeggel keltek el. Tulajdonosa még csikókorában vette egy dublini vásáron 1210 fontért, hogy majd később akadálylóként versenyezzen. 1964-ben aratta első győzelmét. Pályafutása csúcsán súlyos balesetet szenved: eltöri a pártacsontját. Két évig vártak, hogy balesete után meggyógyul-e, végül 1970-ben végleg visszavonul.
Charisma
Díjai: 1984-es Los Angelesi, majd 1988-as Szöuli olimpia military aranyérmes, 1984-es badmintoni 2. helyezett
Róla, szerepe: 162 cm-es marmagasságú, telivér apától és sodrott anyától származó lovacska. Díjugratásban, militaryban és díjlovaglásban is egyaránt tehetséges. 8 éves korában került lovasához, Mark Todd-hoz. Lelkiismeretes ló, örömmel dolgozik. Nagyon nyugodt és fegyelmezett ló.
Deister (1971 – 2000 augusztus 27)
Díjai: háromszoros Európa-bajnok és még sok aranyérem
Róla, szerepe: Lovasa először Paul Shokemöhle volt, de a lovasa halála után a Császár (Kaiser) vette meg. Ő egy pej hannoveri volt, elég érzékeny természettel. Érdekes, hogy Paul csak versenyen lovagolta, hiszen meg akarta tartani a ló érzékenységét. Eredményül a ló szinte minden apróságtól megijedt, de lovasa mégis rávette az ugrásra. Hozzá fűződik a kissé oldalvást végzett akadályugrás.
Jappeloup de Luze (1975. április 13. – ???)
Díjai: Olimpiai, Európa-, francia bajnok és csapatban világbajnok. 7 évesen hibapont nélkül fejezi be a francia bajnokságot díjugratásban. 1988-ban, a szöuli olimpiai játékokon elnyerte az aranyérmet.
Róla, szerepe: Egy ügetőló és egy telivér versenykanca utóda. Fekete színű herélt, mindössze 158 cm magas. Ő és lovasa, Pierre Durand egymást segítették, és így egy ragyogó, nemzetközi pályát futottak be. Pályafutása alatt meghódította az egész világot, míg végül 1991-ben búcsút mondott a versenyzésnek. Egy hónap után egy szívroham végzett Jappelouppal.
Milton (1977. február 16. – 1999. július 4.)
Díjai: Európa bajnok (3 arany, 1 ezüst) és világbajnok (1 ezüst, 1 bronz).
Róla, szerepe: Marius és Epauletta utóda. Hat hónapos korában Caroline Bradley, aki egykoron apját, Mariust is lovagolta, megvette a csikót. Pályáját Caroline-nal kezdi, majd lovasa szívrohamot kap. 1985-ben, két év múlva John Withakert kérik fel lovasának, ennek köszönhetően megalakul a sikeres páros. 1994-ben, Glasgow-ban volt utolsó versenye. Kólika roham végzett vele.
egyáltalán nem hasonlított a mai lóéra. Régen teljesen mást evett, mint most, bár akkor is növényevő volt: tápláléka a lomb és a cserjék voltak. • Feltehetőleg i.e 5. évezredben háziasítottak lovat, és azóta a társunk a ló. Az ember egyre inkább a birtokába vette, felismerte, hogy milyen nagy segítsége lehet számára e csodálatos négylábú. Ám sokan sajnos inkább emberbarát istállóban tartják a lovat, mintsem azt nézik, hogy mi a biztonsságos a ló számára és hogy mi a legtermészetesebb neki. • Az emberek már igen régóta lovagolnak, ugyanis csak lóháton tudtak nagyobb távokat megtenni. Először szőrén ülték meg a lovat, főként az indiánok, majd később kialakult a személyre szabott nyereg, ami az évszázadok során alakult ki olyanra, amilyen most. • Az idők során a lovasok egymással versenyeztek különböző formában. Van aki idomított, mások viszont a különböző tárgyakból összetákolt akadályokat ugratta át, 
megint mások a bátorságukat fitogtatták a vágtázó lovon, miközben érdekes mutatványokat mutattak be. • Az emberek először "tudatlanul" keresztezték a lovakat, majd az idők során elkezdték kívánságai szerint tudatosan párosítani őket, bár a tenyésztést nagyban befolyásolja a mai napig a divat. A 18. század óta rendszerezik őket. Mára már több, mint 300 fajta él szerte az egész Földön.
A nagyobbaknak a helyes ülést, és a helyes szártartást, laza ülést, és a ló megállítását, elindítását, s az irányítását tanítják meg. Ha a lovas tíz éves vagy annál több, akkor ajánlatos a nagyobb testű lovat alá ültetni. • Már öregkorban is lehet lovagolni. Minden lovas, általában – de változó – , két év alatt elsajátítja az alapokat, s minden alap tudást megtanul. Azután már komolyabban is elmélyedhet a lovaglásban, választhat szakágakat, s indulhat versenyeken. Tizenhat és tizennyolc évesen a komolyabb versenyeken is összemérheti tudását más lovasokkal. 
