A síjöring Skandináviából származó sportág, melynek lényege, hogy szánnal vagy síléccel vontatod magad a lóval. Ennél a sportnál két személy játszik szerepet: aki a lovon lovagol, és akit húznak. Mivel a lónak dupla terhet kell viselnie, ráadásul nehezebb terepen – vagyis hóban -, ezért fontos, hogy ne mulasszuk el a bemelegítést.
Fontos, hogy ha lejtőn lefelé haladtok, akkor neked is segíteni kell fékezni, amikor pedig lejtőn fölfelé haladtok, inkább szálj ki a szánkóból, vagy menj önállóan a síléccel, ezzel is könnyítve a ló dolgát. Ha pedig felborulsz, engedd el a szárat és szólj a lovasnak.
Felszerelés
Az általános lovagló felszerelésen kívül szükséges egy, a direkt a síjöringre kifejleszetett hámra, mely a ló marján és elöl a szügyön helyezkedik el. A hámhoz hozzácsatolnak még egy szárat, melyet a húzott személy fog. Az utóbbi személynek még szüksége lesz bukósisakra és síszemüvegre, hiszen a vágtázó ló felcsapja a havat.
A ló számára szükséges lenne feltenni patkósarkot, mely a megcsúszástól véd. Jeges talajon ajánlatos jégpatkósarkat használni.
Minden hóban való lovaglásnál legyen nálad patakaparó, hiszen a hó beletemörödik a patkó és a pata közé és magára a patkóra is, így akár 10 cm-es réteget is képezhet. Ha túl nagy a réteg, előfordulhat, hogy a ló rosszul lép.
egyáltalán nem hasonlított a mai lóéra. Régen teljesen mást evett, mint most, bár akkor is növényevő volt: tápláléka a lomb és a cserjék voltak. • Feltehetőleg i.e 5. évezredben háziasítottak lovat, és azóta a társunk a ló. Az ember egyre inkább a birtokába vette, felismerte, hogy milyen nagy segítsége lehet számára e csodálatos négylábú. Ám sokan sajnos inkább emberbarát istállóban tartják a lovat, mintsem azt nézik, hogy mi a biztonsságos a ló számára és hogy mi a legtermészetesebb neki. • Az emberek már igen régóta lovagolnak, ugyanis csak lóháton tudtak nagyobb távokat megtenni. Először szőrén ülték meg a lovat, főként az indiánok, majd később kialakult a személyre szabott nyereg, ami az évszázadok során alakult ki olyanra, amilyen most. • Az idők során a lovasok egymással versenyeztek különböző formában. Van aki idomított, mások viszont a különböző tárgyakból összetákolt akadályokat ugratta át, 
megint mások a bátorságukat fitogtatták a vágtázó lovon, miközben érdekes mutatványokat mutattak be. • Az emberek először "tudatlanul" keresztezték a lovakat, majd az idők során elkezdték kívánságai szerint tudatosan párosítani őket, bár a tenyésztést nagyban befolyásolja a mai napig a divat. A 18. század óta rendszerezik őket. Mára már több, mint 300 fajta él szerte az egész Földön.
A nagyobbaknak a helyes ülést, és a helyes szártartást, laza ülést, és a ló megállítását, elindítását, s az irányítását tanítják meg. Ha a lovas tíz éves vagy annál több, akkor ajánlatos a nagyobb testű lovat alá ültetni. • Már öregkorban is lehet lovagolni. Minden lovas, általában – de változó – , két év alatt elsajátítja az alapokat, s minden alap tudást megtanul. Azután már komolyabban is elmélyedhet a lovaglásban, választhat szakágakat, s indulhat versenyeken. Tizenhat és tizennyolc évesen a komolyabb versenyeken is összemérheti tudását más lovasokkal. 
