Tegnap délelőtt valahogy ledobta magáról a kötőféket és így látva rájöttem, hogy Remi egy gyönyörű ló. A kötőfék pedig belerondít az összhatásba. Gyorsan le is fényképeztem. :D Ma pedig vissza tudtam rá rakni, nem volt semmi probléma, ami szerintem jó, pláne az utóbbi esetre nézve (úgy kellett lefogni stb.). De nem akarom elkiabálni.

Nagyobbért katt a képre és bocsi, hogy nincs elforgatva. :S

Tegnap vettük észre, hogy Kristály sárlik, rögtön felhívtuk Remi apjának gazdáját, hogy hozza el a csődört fedeztetni. Ma délelőttre beszéltük meg, 9-kor már itt is voltak. Minden jól ment, bár Krist sokszor kirúgott, és alig mutatta a sárlás jeleit, de egy kis udvarlás után felvette a csődört, és az egész dolog végére már sárlott (beterpesztett, "villogtatott").
Hétfő délután jönnek legközelebb.

No, ugye kedden délután megjött Zsófi, aznap nem is lovagolt Kristályon, hanem szerdán délután elkísértük a lovasokat, de arról már írtam, így azt bemásolom ide:

A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszáltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Ez volt szerdán. Csütörtökön délelőtt mentünk Robihoz lovagoni, már hozták ki a lovakat, amikor odaértünk. Chantallra és Pónira volt még hely, én inkább Chantallra ültem, tudván, hogy Póni okosabb ló és nem hülye. Bemelegítés – lépés, ügetés – után szabadon csinálhattuk a gyakorlatokat, amik le voltak téve. Majd újra behívott minket, nagyokat a Robi és vágta mindkét kézre. Utána Robi elmondta a pályát: start – kereszt – ferdekapu – ugrásokat megkerülve kulcs – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó – labirintus – szlalom – ugrásokat megkerülve bólyafolyósó első két bólyapárosa – cél. A "kicsik" lépésben, ügetésben csinálták, mi addig a lovakat járattuk, aztán mi vágtával csináltuk végig a pályát. Chantall tök könnyen beugrott vágtába, sokszor nekem kellett visszahúzni. Aztán leléptettük a lovakat, majd bementünk, lenyergeltünk, Robi lefürdette őket, majd láttunk egy Táltos-hempergést a porban, majd mentünk haza.
Délben aludtam egy jót, majd késő délután újra fölnyergeltük Kristályt, de nem terepre mentünk, hanem Zsófit fogtam futószárra, had gyakorolja az ügetést. Szépen ment, a végére már szabadon ügetett a futószáras helyen, mert máshol nem volt hely. Elég későn végeztünk, de jó volt.
Pénteken kétszer is lovagoltunk. Délelőtt szabadon ment, járóiskolát is belevettük, majd kimentünk egy kisebb terepre, ahol már egyedül ügetett. :) Krist normális volt, nem rohant. Nyergelés után kinthagytuk legelni.
Délután fél négykor kezdtünk el nyergelni, de gyorsabban felnyergeltünk, mint gondoltam, így megtettünk egy háromnegyed órás terepet, Zsófi Kristállyal, én pedig bicajjal. Elmentünk egészen addig, ahonnan a Panka télen behúzott a szánkóval, sőt egy kicsit tovább is, ami homokos és dombos is volt, engem eléggé lefárasztott. Ezen a terepen még többet ügetett Zsófi, itt márKristály  húzott egy picit. A bevezető úton Krist mellett bicajoztam, amikor egyszer csak Zsófi alatt elbukik, de olyannyira, hogy a térdét felhorzsolta. Zsófi rögtön leugrott róla, én meg eldobtam a bicajt, azt megnéztem, mi volt. Csak két kis seb a bal térdén. Szerencsére. Zsófi visszaült, egy picit még gyakoroltunk a futós helyen, hogy bemutassa anyukájának, mit tud, aztán bementünk. De sokat bukdácsolt. Aztán apu emlékeztetett, hogy volt régebben egy sérülése, aminek ez a "maradványa" (ha elfárad, bukik). Lenyergeltünk, aztán benthagytuk az udvarban legelni. Aztán Zsófi is elment.

Végre itt vagyok, eddig megírtam két blogot, meg egy felet elmentettem vázlatba, holnap reggel folytatom az írást és bejelentek egy izgis dolgot Kristállyal kapcsolatban. Na, jóéjszakát.

Minden nap voltunk a Sóstón fürödni (kiv. ma), az utóbbi két alkalommal kutyát is vittünk. Szerdán Ladyt, csütörtökön pedig Benit.
Ladyt fojtópórázzal vittem (hát a hámot nem használom vele, nyakörve meg nincs). Először kételkedett, de aztán szépen bejött a vízbe. Csak úgy csapkodta, meg két lábon állt a vízben úszás közben. Többször is kimentünk a partra, lerázta magát, aztán mentünk vissza a vízbe. Majd mi is kimentünk, felmentünk Zsófival a kilátóba, majd visszamentünk és apára bíztam, míg mi Zsófival mégegyszer bementünk úszni. Addig Lady úgy-ahogy megszáradt, mi is száradtunk, majd mentünk haza. Végig nyugodt volt, szépen ment pórázon és a vízben is normális volt, bár sokszor ki akart menni.
Csütörtöki, Benis fürdés is jó volt, csak volt egy kis bökkenő. Kimentünk (én, apu, Zsófi és Z.) a sóstóra, rögtön be is mentünk, vittük Benit is. Meg is jelent egy csávó (apu ismerte), vadásznak és nagy vizslakedvelőnek mondta magát, de megjegyzem: egy kicsit be is volt rúgva. Ott cseszegette szegény Benit, meg tesztelgette, hogy ő igenis tisztavérű magyar vizsla (holott ugye Panka az anyja), hiába mondtam neki, hogy csak háromnegyed részben. Majd egy kicsit eltűnt a csávó, én meg Benivel beúsztam a bólyáig. Majd vissza, kivittem száradni (megint apára bíztam), újra bementem úszni. Aztán kimentem, mert már fáztam a vízben, a csávó ott beszélgetett apuval. Odaültem, száradtam, vigyáztam Benire, erre elkezdi a csávó, hogy engedjem el a kutyát. Mondom nem. De de, úgyis visszajön. Én meg beszóltam neki, mert már annyira idegesített, hogy ott babrált a karabínernél, hogy elnegedje a Benit.
…
- Kedvesem, hidd el nekem, vissza fog jönni, engedd el. – mondja, nagyon meg akar győzni, közben meg a póráz végén babrál.
- Legyen szíves, nem fogom elngedni, elhiszem magának, hogy vissza fog jönni, de nem engedem el, hiába próbál meggyőzni. – mondom neki a szemébe és kicsit eltaszigálom onnan a kezét.
- Angyalom (anyád – gondoltam akkor), hidd el, nem fog elmenni, most csatold le, úgysem fog elmenni. – dögönyözi a Benit.
- NEM! – már majdnem kiabáltam. Erre jött Z.
…
Annyira felmérgesített az okoskodásával és hogy engedjem el a kutyát. Lehet, hogy visszajön, de előtte biztosan végignyal minden arcot, amit nem hiszem, hogy díjaznak. Naigen. Jött Z., elvitte magával, sörözött egy kicsit (mármint Z.), majd mi is indultunk ki, akkor találkoztunk és mondta, hogy Beni bezsebelt pár simogatást.

Most mindkét kutya szebben csillog, Lady is tisztább lett, Beni szintúgy. Pankát egyenlőre nem viszem, mert hát vemhes. Ja igen, Benin hám volt.

Kedden kora délután megjött Zsófi, vele vártuk a lovasokat. Unalmunkban és talán izgalmunkban elvittük a kutyákat sétálni, Lady nem jött velünk. Kimentünk a btelep sarkáig, ott vártunk fél órát, aztán visszaindultunk. Már majdnem beértünk a tanyára, amikor apa telefonon szólt, hogy a sóstónál vannak a lovasok. Az addig oké, csakhogy még nem raktuk át a Remiéket az ideiglenes helyükre. Kicsit rákapcsoltunk a gyaloglásban, hogy minél gyorsabban beérjünk és szóljunk Z.-nek hogy át kell rakni a lovakat. A kecskéket áthajtottuk a legkülső karámba, Kristályt átvittem a közápsőbe (számára az volt a legbiztonságosabb, bár drótkerítés vette körül. Aztán megpróbáltam Remit is átvinni Krist helyére, de miután elveszítette az anyjával való szemkontaktust, megőrült: majdnem elütött, mindig visszafordult. Mondom, akkor kerítést bontunk. Gyorsan szétbontottuk két oszlop között a karámot. Remi csak úgy száguldott az új helyére. Még annyi időnk volt, hogy a bevezető úton félútig a lovasok elé menjünk Zsófival és útbaigazítsuk őket. Bent a karámban kikötötték a lovakat, lassan lenyergeltek, közben megmutattam a felszerelésük helyét és megnyugtattam őket, hogy bár a villanypásztor be van húzva, nem lesz bekapcsolva. A nyergelés után megmutattuk a szobájukat, bemutatkoztak anyáéknak, majd megetettük a lovakat és utána vacsora. Közben beszélgettünk. Vacsora után még elmentünk a sóstóra egy éjszakai fürdésre, ami tök jó volt (bár én nem mentem be a vízbe). Alvás előtt ránéztünk a lovakra, majd mentünk aludni.
Szerda reggel nagyon korán keltem (4 után óránként), ugyanis megijedtem, hogy elmentek a lovasok. Közben ők is aludtak. Kimentünk Zsófival a lovakhoz, vittem fényképezőgépet, csináltam egy csomó képet. Öt ló volt: volt egy Kese nevű kisbéri (Zsófi kedvence); egy pej hókával, szintén kisbéri (én kedvencem); egy sárga shagya-arab; egy sötétpej és egy pej ló, melyeknek nem tudom a fajtáit. Lassan előszállingóztak a lovasok, majd megbeszéltünk egy délelőtti strandot a Sóstón, melyre Ladyt is elvittem (bővebben: későbbi poszt). A strandról visszaérve összepakoltak a lovasok, majd elkezdtek felnyergelni. Mi is felnyergeltük Kristályt, majd lefutóztam, mert láttam rajta, hogy tele van. Majd mi is fölszáltunk: a nyeregbe én, mögém pedig Zsófi. Elindultunk, kicsit eligazítottam őket, majd a Robiék előtt elköszöntünk egymástól, mi pedig visszafordultunk. Krist tök normális volt. Visszafelé félúton Zsófi leszállt, mert fájt a feneke, egy kicsit gyalogolt, majd felült a lóra, én pedig leszéltam, a háromnegyed résznél pedig én ültem a nyereg mögé. Az elején még kényelmes volt, utána már nyomott a háta. A bekötőnél már egyedül ment be, lenyergeltünk, Krist pedig legelt. 

Ma jönnek a lovasok Szekszárdról, szóval nem leszek. De gyorsan megírtam egy cikket az érdekességéért. Nem tudom, hogy leszek a napokban, mert Zsófi is ma jön, és csütörtökig itt lesz, aminek örülök, hiszen akkor is lovaglás ezerrel. Kristályék el lesznek kényeztetve. No megyek segíteni, mert sosem leszünk készen.
» Díjlovagló négyszög