Mivel a lovaknak nincs szükségük semmire, így azt találtam ki – hogyha már benne vagyok a sütésben -, hát sütök nekik is. A PonyClubos alkotókönyvet követtem, bár annak a leírása kicsit aránytalan. :/ Leírom, én mit csináltam.
Hozzávalók:
- 2 csésze víz
- 2 répa
- 5 csésze fehér liszt
- 2 cs. vaníliás cukor
- 3 csésze zab(pehely)liszt
Elkészítés:
A répát lereszeltem, hozzáöntöttem a vizet, majd a lisztet, a cukrot elkezdtem kanállal keverni. Majd miután meglett a ragacsos massza, hozzáöntöttem a zablisztet és összegyúrtam. Ezután kinyújtottam 1 ujjnyi vastagra. Én előkerestem a legkisebb pogácsaszaggatót és azzal szagattam ki, de persze bármilyennel lehet. Vajjal kikent tepsibe beletettem a a formákat, majdnem egymás mellé, mert nem dagad (így elég sűrűre lehet tenni). 20-25 percig sütöttem takarék fokozaton (nekünk gázsütőnk van), de addig ajánlatos sütni, míg az alja egy kicsit meg nem barnul. Nekem ezzel a mennyiséggel két és fél (a képen látható) tepsi mennyiségű jött ki.
Képekben:
Tegnap(előtt) fényképeztem a mcskákat, mert hát ők bent vannak és könyebb őket fényképezni. Hoztam is belőle pár képet, hogy megmutassam kik is ők. :)
| Helyzet |
| Hmm. Hogy egy hete nem írtam, az egy dolog. Attól minden nap voltam, szorgalmasan és teljes szívből teszem ki az ajándékokat. :D Azért nem írtam csupán, mert nem volt mit, na meg nem történt semmi. A lovakhoz nem jutok le (későn érek haza, sötétben), lovagolni nincs kedvem a hidegben, inkább futózok (majd holnap meglessz), leesett a hó (aminek örülök), de latyakosodik (na, ennek már nem). A karácsonyi ajándékokkal félig kész vagyok, pakoljuk a másik házat, remélem karácsonyra kész lesz és fel tudunk költözni. |
| Lovaskocsi |
| És amit nagyon remélek, hogy meg lesz a kocsi. Ugyanis valószínűleg cserélni fogunk zabot lovaskocsira. :D Én még nem tudok róla semmit, anyuék mesélték. Remélem a napokban majd megnézzük. A hámot meg majd beszerezzük. Ismerősünk azt mondta, hogy mivel ügető, ezért érdemes farhámot venni azért, hogy leszoktassuk a rohanásról (na ezt kétlem, max könnyebben lefékezhető). |
| Macskák |
| Szemtelenek. De nagyon arik. Már mindkettőt meg bírom simogatni, de nem mindig hagyják. :S Majd idővel természetesen lenyugszanak és tűrnek. :D Amúgy megvan a napirendjük: mindig akkor játszanak, mikor tanulnom kéne. Játékuk általában rohangálásból és birkózásból áll. Na, meg néha felpofátlankodnak az asztalra (bocsi a kifejezésért). De azért jó hozzájuk hazajönni suli után. |
Van ennél gázabb? Nos, inkább kezdjük az elején. :)
Vasárnap 2-kor fogtam magam, megkerestem a lovaglógatyámat, de mivel az épp a mosóban volt, így egyszerűen csak a farmerra ráhúztam a chapset. Gyorsan felnyergetltem Kristet, lefutóztam, ami jól is jött neki, mert eléggé teli volt. Felszáltam rá és elindultam. Mivel szombaton láttam két lovast lovagolni, úgy döntöttem, az ő patanyomaikat követem. Nos. Eljutottam egészen a múltkori helyig (lásd: itt), ahol is megszűntek a patanyomok. Most megtaláltam a folytatást, kis csapásokon keresztül mentek, dombnak fel, majd le, utakon keresztül. Végül meguntam, hogy hol megtalálom a nyomaikat, hol nem, az egyik földesúton abba hagytam a követést. Ez volt négykor. Igen ám, de az az út meg még messzebb vitt, nemhogy haza, és annyit fordultam már jobbra-balra, hogy teljesen elveszítettem az érzékelésemet. Így elővettem a telefonomba épített GPS-t, és hát rájöttem, hogy kb. a tanyavilág másik sarkán vagyok. Kicsit bepánikoltam, mert a térkép csak azt érzékeli rendesen, ha az úton vagy, és én meg nem éppen úton voltam, így csak mentem, előre. Szerencsére a helyemet jelző pont is jó irányba mozgott, vagyis jófelé mentem. Végül majdnem sötétben megtaláltam a kövesúthoz vezető földesutat, amit be tudtam azonosítani, hogy hol van. Anyu oda jött elém és az utolsó szakaszon hátulról világított, nehogy elüssenek az autósok. Arról nem is kell beszélnem, hogy fájt minden procikám, szétfagytam (csupán pulcsi volt, meg mellény, ugyanis nem 3 órásnak terveztem a kirándulást, hanem max kettőnek), Krist csurom víz volt, annak ellenére, hogy szinte végig léptük az egészet (najó a végén azért ügettem, hogy siessek).
Így hát lenyergeltem, ráaraktam a drágára a takarót, majd még egy kicsit léptettem, majd rajta a takaróval, bevezettem a karámba.
Vasárnap, mikor kimentem a karámba, fekve találtam a drága kisebbiket. Rögtön lefényképeztem (azóta háttér a telefonon), majd odamentem hozzá. Simogattam, majd átmentem a másik oldalára (ahol nincsenek a lábai), ránehezedtem a hátára, nyomkodtam, mit szól hozzá. Csupán a fülét forgatta. Így óvatosan ráültem. :D Tök nyugis volt, nyugtattam, megdícsértem és leszálltam róla. Tovább nyugtattam, dícsértem, majd még egyszer ráültem, immár kicsit hosszabb ideig (pár másodperc). Leszálltam, simogattam, majd ő is felkelt. :) Hatalmas élmény, eddig nekem csak beszámoltak róla, de immáron én is beszámolhatok erről. :D
A hétvégén is ügyködtem, természetesen. Egyrészről a szerepet csináltam, már 98%-on tart. Másrészről pedig a Oldalról részt csináltam, pontosabban megkerestem és feltettem a régebbi designokat. No, meg hoztam (és átalakítottam a) színkódokat, pontosabban 3-at.
» '10. június - '10. augusztus … AnimalSource
» '10. szeptember - '11. április … újabb gportálos korszak
» '11. május - 2012 … Immár a wordpressen
» Színkódok … színötletek designhoz
| background: #0E0E0E |
color: #ADAFAE |
bold: #7C4258 |
italic: #90606E |
underlined: #6D6B6C |
| background: #FFFFFF |
color: #D0CFD5 |
bold: #6CBBEF |
italic: #FCBE6A |
underlined: #8DD139 |
| background: #FFFFFF |
color: #C2C2C2 |
bold: #9986A8 |
italic: #CDA5D0 |
underlined: #BDD2EB |
Néha fel szoktam ide járni, és ma éppen fentvoltam. Nekem nagyon tetszik ez a honlap, az összes (ki merem mondani) lófajta fentvan, és a frissekben a magyar lófajtákat foglalták össze. (itt) Én pedig lefordítottam, hogy melyek ezek.
Dahoman Horse – ?
Gidran – Gidrán
Hungarian Coldblood – Magyar hidegvérű
Hungarian Dun – ?
Hungarian Felver – Magyar félvér
Kisber Halfbred – Kisbéri félvér
Leutstetten Horse – ?
Mexohegyes Sport Horse – Mezőhegyesi sportló
Mura – Muraközi
Nonius Horse – Nóniusz
Shagya Arabian – Shagya arab











egyáltalán nem hasonlított a mai lóéra. Régen teljesen mást evett, mint most, bár akkor is növényevő volt: tápláléka a lomb és a cserjék voltak. • Feltehetőleg i.e 5. évezredben háziasítottak lovat, és azóta a társunk a ló. Az ember egyre inkább a birtokába vette, felismerte, hogy milyen nagy segítsége lehet számára e csodálatos négylábú. Ám sokan sajnos inkább emberbarát istállóban tartják a lovat, mintsem azt nézik, hogy mi a biztonsságos a ló számára és hogy mi a legtermészetesebb neki. • Az emberek már igen régóta lovagolnak, ugyanis csak lóháton tudtak nagyobb távokat megtenni. Először szőrén ülték meg a lovat, főként az indiánok, majd később kialakult a személyre szabott nyereg, ami az évszázadok során alakult ki olyanra, amilyen most. • Az idők során a lovasok egymással versenyeztek különböző formában. Van aki idomított, mások viszont a különböző tárgyakból összetákolt akadályokat ugratta át,
megint mások a bátorságukat fitogtatták a vágtázó lovon, miközben érdekes mutatványokat mutattak be. • Az emberek először "tudatlanul" keresztezték a lovakat, majd az idők során elkezdték kívánságai szerint tudatosan párosítani őket, bár a tenyésztést nagyban befolyásolja a mai napig a divat. A 18. század óta rendszerezik őket. Mára már több, mint 300 fajta él szerte az egész Földön.
A nagyobbaknak a helyes ülést, és a helyes szártartást, laza ülést, és a ló megállítását, elindítását, s az irányítását tanítják meg. Ha a lovas tíz éves vagy annál több, akkor ajánlatos a nagyobb testű lovat alá ültetni. • Már öregkorban is lehet lovagolni. Minden lovas, általában – de változó – , két év alatt elsajátítja az alapokat, s minden alap tudást megtanul. Azután már komolyabban is elmélyedhet a lovaglásban, választhat szakágakat, s indulhat versenyeken. Tizenhat és tizennyolc évesen a komolyabb versenyeken is összemérheti tudását más lovasokkal. 








